A Teológiai Szakkönyvtár története

A Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) – több más intézménnyel együtt – a Nagytemplom mögötti ősi Kollégiumban működik, abban a Kollégiumban, ahol 1538 óta folyik oktatás valamilyen formában, s ehhez kapcsolódóan természetesen könyvtár is működik már a kezdetektől. A Kollégium könyvtárának (ma Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Nagykönyvtár) történetéről honlapjukon található bővebb leírás.

Az évszázadok során többször változott az oktatás rendszere, szervezeti felépítése. Az egyik jelentős változás a XX. század elején következett be, amikor a Tiszántúli Egyházkerület a Debrecenben létesítendő állami egyetem felállításához felajánlotta a Kollégiumban működő egyetemi karait, így a teológiai kart is.

„Az 1914 június 14-én tartott egyházkerületi közgyűlésen megható jelent folyt le. Bevégzett tény volt már, hogy az állami tudományegyetem létesítésével Kollégiumunkon a felső oktatás meg fog szünni, illetve átmegy az egyetemre. Ebből az alkalomból az utolsó kollégiumi akadémia tanárkara az egyházkerület, mint addigi főhatóság előtt megjelent, és attól a rektor megindító beszédben elbúcsúzott. Az egyetem megnyitásának bizonyosságán érzett örömöt azonban fájó érzéssel fátyolozta az a tudat, hogy ez aktussal egyszersmind a protestáns egyetem létesítése felől szőtt évtizedes álmok oszlanak szét. A rektor beszédére adott válasz is e hangulat gondolatkörében mozgott.

’A szolgálatok elismerésének, –  mondotta többek közt Baltazár püspök – a nagyszerű vívódások elnyugtatásának, a szenvedések kiengesztelésének protestáns egyetem lett volna az igazi koronája. Akkor most nem kellene búcsúzni, csak ünnepelni. Akkor lett volna történelmi tragédiánk folytonosságában egy igazán derült közbevetés, ahol a vígadás elvált volna sötét útitársától: a siralomtól. De ha a vérünk és életünk sem volt drága, mikor hazánk érdeke hívta áldozatul, nem kell sajnálni a könnyeket sem, ha a magyar nemzeti művelődés az ellenkező szelek fúvása mellett csak úgy tudhatott magának újabb szilárd templomot építeni, ha fundamentumába egy református intézmény gránitköveit építi bele: odaadjuk a gránitköveket. Megöntözzük könnyeinkkel, reájuk jegyezzük a lelkiismereti és alkotmányos szabadság jegyeit, s ha valamikor a templom csarnokában a kettős szentséget idegen istenek bálványa kezdené beárnyékolni, kiássuk alula a köveket, s belőlük tiszta oltárt építeni mindig lesz erőnk.’

Azon a szellemi áldozaton kívül, melyet a Debrecenben létesítendő új egyetem szervezése érdekében egyházkerületünk és egyetemes egyházunk hozott azzal, hogy Kollégiumunk három virágzó tagozatát új talajba ültette át, a tagozatok átadásával még anyagi áldozatokra is szükség volt. Egyházkerületünk érthető módon és okokból ragaszkodott ahhoz, hogy az egyetem theologiai kara mindvégig református maradjon, s e kar fenntartásának csaknem összes terhét, a beállítandó hét professzor személyi illetményeként évi hetvenezer korona folyósítását, magára vállalta. Ugyancsak kötelezte magát az egyházkerület, hogy – míg az egyetemi épület elkészül – a kollégiumi épületet mindhárom (hittudományi, jog- és államtudományi, bölcsészet-, nyelv- s történettudományi) kar számára rendelkezésre bocsátja, azt a saját költségén rendben tartja, s dologi kiadásait fedezi. S még ennél is tovább ment. Mivel a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak az volt a szándéka, hogy a jog- és államtudományi kart nem egyszerre, hanem évenkénti fokozatosságban három év alatt építi ki, a terv keresztülvitelével előálló visszásság kiküszöbölése végett egyházkerületünk az egyszerre megnyitás feltétele mellett arra is kötelezte magát, hogy az említett kar fenntartásához éven át 60-60 ezer koronával járul hozzá. Miután így az anyagi kérdések is megoldódtak, az egyetem az 1914-15. iskolai esztendőre 7 theologiai, 11 jogi és 9 bölcsészeti tanszékkel megnyílt. Kedves figyelem s Kollégiumunk szellemének és tudományos munkásai értékének megbecsülése nyilvánult meg a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak abban a tapintatos döntésében, hogy a 27 új egyetemi tanár sorába tizenhetet a mi volt akadémiai tanáraink közül nevezett ki a következők személyében: a hittudományi karhoz Erdős Józsefet, Sass Bélát, Ferenczy Gyulát, Lencz Gézát és Kiss Ferencet, a jog- és államtudományi karhoz Jászi Viktort, Tóth Lajost, Szentpéteri Kun Bélát, Kovács Gábort, Teghze Gyulát és Bacsó Jenőt, a bölcsészet-, nyelv- és történettudományi karhoz Pap Károlyt, Pápay Jószefet, Darkó Jenőt, R. Kiss Istvánt, Pokoly Józsefet és Huss Richárdot.”

Nagy Sándor: A Debreceni Kollégium története I./1. 285-287.o.